Miért legyünk kedvesek?

“Az énközpontúság pozitív oldala, hogy kielégítjük saját szükségleteinket – védjük magunkat, gondoskodunk önmagunkról. Amikor azonban alapvető szükségleteink már biztosítottak, meg kell tanulnunk másokon is segíteni. Ez a szeretet attitűdje.”

/Gary Chapman/

Huszonkét éves koromban egy sí-vendégházba mentem dolgozni Vermontba. Hat hónappal korábban fejeztem be a főiskolát, és meg akartam ismerni a nagyvilágot.Diplomámnak és a koromnak köszönhetően felvettek főpincérnek a vendégház éttermébe, ahol családoknak szolgáltuk fel az ételeket minden áldott reggel és heti hat estén át. Egészen eddig elég tapasztalatlan voltam a szolgáltatói készségeimet tekintve. Ne voltam túl toleráns a vendégeinkkel, szinte alig szóltam hozzájuk. Amint meggyőződtem róla, hogy azt kapták, amit rendeltek, és hogy jól adtam vissza, végeztünk is.
miert legyünk kedvesek
Igazából a legelső munkahelyemen, egy nagy szupermarketben, ahol kék mellényt viseltem, mind minden hasonló helyen dolgozó, egy vásárló panaszt tett rám a vezetőségnél. Az okok: nem mosolyogtam, nem voltam barátságos, se segítőkész. (Védelmemre megjegyezném, hogy csak egy tizenhat éves lány voltam. Kék mellényben.)

Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a vendégházban egy idős házaspár, akik visszajáró vendégeink voltak már évek oda, félrehúztak, és a férfi azt mondta kedvesen: “A viselkedésével azt sugallja a vendégeknek, hogy zárkózott és távolságtartó. Én látom magán, hogy csak félénk, de mások emiatt mogorvának nézhetik.”Teljes hideg zuhanyként ért az, amit mondott. Addig nem is tudatosodott bennem, hogy valóban zárkózottsággal védem magam attól, hogy esetleg kínos helyzetbe kerüljek mások előtt, és tényleg féltem előbújni a kis csigaházamból.Nem szerettem volna barátságtalannak tűnni, sőt, szívesebben teremtettem volna kapcsolatot az emberekkel. Egyszerűen nem tudtam, hogy kezdjem.

A síszezon alatt próbáltam apránként megváltozni: több szemkontaktust tartottam, többet mosolyogtam, csevegtem. Nem mondom, hogy egy csapásra megváltoztam, de igazán próbáltam. Néhány év utazgatás után ismét a sí vendégházban kötöttem ki. Ezúttal a recepción kaptam állást. Igen, azon a helyen, ahol állandóan hemzsegnek körülötted az emberek. Ekkor már új tulaja volt a vendégháznak, és ő adott egy-két jó tanácsot arról, hogyan szóljak bele a telefonba, hogy jó benyomást tegyek az ügyfeleinkre. Azt mondta: “Mosolyogj, miközben beszélsz, mert az emberek észre fogják venni a hangodon.” Teljesen igaza volt. Azóta is mindig ügyelek erre, ha telefont fogok a kezembe. Fogalmam sincs, mi történt velem az alatt a szezon alatt, de mikor a szüleim eljöttek meglátogatni, és láttak engem munka közben, le voltak nyűgözve, hogy milyen magabiztos és barátságos vagyok.

Én még náluk is boldogabb voltam. Elkezdtem imádni, hogy segíthetek másoknak. Szerettem, amikor megérkeztek a vendégek hogy becsekkoljanak, élveztem, ha megkértek, hogy javasoljak egy jó éttermet, és mindig felvillanyozott, ha az érdeklődőknek beszámolhattam a vendégház szolgáltatásairól. Egy csapásra felismertem, milyen csodálatos érzés kedvesnek lenni, és ez tényleg boldogabb emberré tett engem! Nem is értem, hogy annyi éven át mért voltam olyan hallgatag és elégedetlenkedő – talán nem is tudtam, hogy máshogy is lehet élni. Egy év után Észak-Kaliforniában vállaltam állást egy történelmi fogadóban a hegyek között. Egy éven belül a recepció élére kerültem, én szerveztem az eseményeket, és nagyon élveztem!A péntek esték voltak a kedvenceim, amikor emberek tömege hömpölygött hozzánk, hogy megkezdjék a hétvégi kikapcsolódásukat. A vasárnap reggelek, amikor minden vendég elmesélte nekem az élményeit, pedig felülmúlhatatlanok voltak.

Később a visszajáró vendégeinkkel már barátként üdvözöltük egymást és gyakran beinvitáltak a szobájukba egy koccintásra és egy kellemes csevelyre.
Az, hogy elkezdtem kapcsolatot teremteni az emberekkel, megmagyarázhatatlan módon életre hívott valamit az életemben, amiről azelőtt nem is tudtam, hogy hiányzik.

Ha valaha is úgy érezted, szívesen szereznél barátokat, vagy segítenél másoknak, de nem mertél, mert féltél a visszautasítástól, vagy hogy rosszul sülhet el, ne habozz többé, mert elképesztő változásokat fog hozni az életedben, amiért megéri vállalni a kockázatot. Légy figyelmes: ha valaki segítségre szorul a munkahelyeden, bátran lépj oda hozzá és kérdezd meg, mire van szüksége. Ha látsz valakit az utcán, aki elejtett valamit, vedd fel, és meglátod, milyen jó érzés látni a mosolyát. Csak elkezdeni nehéz, de ahogy látod mások örömét és a köréd gyűlő barátokat, egyre több kedved és bátorságod lesz folytatni. Te is megfogod tapasztalni azt, amire rájöttem: ha kedves vagy másokkal, azzal magaddal teszel jót igazán.

Leave a Reply

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük